2010. június 5., szombat

Pinke Miklós - festőművész


Még általános iskola hatodik osztályában történt, hogy részt vettem egy aszfaltrajz versenyen. Bevett gyakorlat volt ez akkoriban nálam -általában naplementét rajzolva- nyertem ezt-azt.
Ezúttal viszont egy Walt Disney figurával indultam (valami harangozós medve) és nem lettem díjazott. Épp vigasztaltak a szüleim, amikor odajött egy vörös hajú figura és azt mondta: "ne szomorkodj öcskös, a te rajzod volt legszebb". Jól esett, na.
A szüleim fejükbe vették, hogy ő a Pinke Miklós művészúr volt, mert köztudott volt, hogy neki is vörös haja van.
Napokon belül el is vittek a Miklós vezette Kondor-kör-be, ami a legjobb felvételi előkészítő rajzszakkör volt a városban. A szüleim azt gondolták, ha úgy tetszettek neki a munkám, majd biztos felvesz a csoportba.

Noha nem ő volt az a fickó a versenyről, mégis felvett. Kb három évig jártam hozzá.

Néha, amig a többiek olyat rajzoltak, amit én már csináltam, megengedte, hogy átmenjek a műtermébe csontvázat rajzolni. Nagyon inspiratív közeg volt, sokszor csak néztem körbe-körbe: mindenütt festmények, érdekes képek, kacatok, szövegek. Az utóbbiak az ajtófélfa mellett sorakoztak egymás alatt. Amikor megkérdeztem tőle mik ezek, azt mondta, csak úgy felírja őket, amikor eszébe jut valami, majd jó lesz képcímnek, vagy valami. :)
(ezt mára már én is örömmel alkalmazom: eddie andere, médiafigyelő)

Évekig következetesen pumpálta belém a bátorságot. Később persze parasztmód el is bíztam magamat ettől, de az többé nem volt kérdés mivel kell foglalkoznom az életben. Mindig próbált rávezetni, hogy ne rutinból dolgozzak, hanem próbáljak a témára újra, meg újra rácsodálkozni, mert különben rosszak lesznek a melóim.

Igazi tanárom volt, sokat tanultam tőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése