Szenteleki Gábor - festőművész

Emberünk aktuális (éppen üres) műtermében, háttérben Szőnyi István ecsetével festett, Szőnyi, "Zivatar után" c. képének gránátalmás átiratával.

Szesze sok évvel ezelőtt belevetette magát a régi nagy mesterek (pl Caravaggio) festészeti vívmányainak és értékeinek felfedezésébe. Minden erejével azon volt/van, hogy felfedezéseit napról-napra -átáramoltatva sajátos, érzékeny nyelvezeti szűrőjén keresztül- beépítse munkájába.

Véleményem szerint amellett, hogy ezáltal mára már lekövethetetlen és behozhatatlan technikai előnyre tett szert, kaput nyitott egy csaknem letünt figurális festészeti hagyomány előtt a mai kor számára.

Szóval ahogy Arnold Schwarzenegger a Kommandó c. filmben -a partraszállási jelenetben nyakig felfegyverkezve, a munícióból mindvégig ki nem fogyva- nekiáll bevenni a szigetet (tudjuk hogy sikerül:), kívánjuk hogy Szesze is -mélyről bányászott kincsekkel gazdagon betárazva- folytassa csak bátran a számára elkészített vidék meghódítását!

Benczúr Emese - Munkácsy díjas művész

Emese ihlette munkám terébe terelve Emese. (Épp gyerekszoba festésből érkezett!)

Vicces sztori: 2000-ben, vagy 2001-ben, mikor Emesének volt munkája a Műcsarnokban, épp arra jártunk testületileg (Mátrai Erik, Lilla meg én), és nem átalkodtunk a "Hagyd, hogy az idő magában forogjon" című installációjához tartozó, zöld pamlagok közül egyet összefestékezni, az aktuális fesztiválunkat hirdető kis bélyegzővel.

Néhány nap múlva csörgött a telefon a Kultiplexben hogy Mátrai Eriket keresik (a bélyegzőn volt név és elérhetőség:). Anno sokat tébláboltunk ott, épp készítettük elő a kevesek által ismert "Ötödik égtáj" című nagyszabású fesztiválunkat. Erik hallva, hogy a "nagy" Műcsarnokból keresik, büszkén vette fel a telefont.

Aztán hidegvíz: közölték vele, hogy a biztonsági kamera felvette a pecsételési akciót, és hogy fáradjon be és az okozott kárt szíveskedjen megfizetni. Erik be is ment. Volt szembesítés, meg minden. Kiderült, hogy a gondnok (vagy ki) megpróbálta kiszedni a pecsétet hipóval és teljesen tönkretette az anyagot. Aztán végül nem tudom, hogyan is történt, de az egész dolog feledésbe merült anélkül, hogy akár egy forintot is fizettünk volna.

Ezt az eseményt azóta -a közös projekteket említő önéletrajzunkban- csak "Műcsarnok, Terror-pecsét akció"-ként jegyezzük.

Aztán a minap felhívtam Emesét (kb 8 év múlva), hogy írjon egy új melómhoz ajánlót. Mondtam neki, hogy bár személyesen nem ismer, talán közvetetten igen. Mi vagyunk azok, akik annak idején összepecsételtük a foteljeit. Erre Ő csak ennyit mondott: "Á, azok a rohadékok!!" (nevet)

Gondolom tetszett neki a beugróm, (meg a munkám), hisz megírta az ajánlót, meg jó fej volt, meg minden. :)

Szóval kedves Emese, ezúton is köszi és további sok sikert!